Tartalomjegyzék:
Videó: Felfedték Pingvin Király Sziget-hopp Történelmét
Az utolsó jégkorszak végén visszahúzódó gleccserek röpképtelen madarak költöztek a Crozet-szigetekre.
Körülbelül 15 000 évvel ezelőtt a királyi pingvinek az Antarktisztól északra egy sor szigetet telepítettek be, miután a gleccserek megolvadtak és az éghajlat felmelegedett - derült ki egy új genetikai tanulmányból.
A balzsamosabb időjárás két dolgot adott a pingvineknek a fejlődésükhöz: jégmentes földzsebek, amelyeken fiókáikat nevelhették, és a táplálék hatótávolságán belüli táplálék e csibék táplálására - állapította meg a tanulmány.
"Ha ez a két feltétel fennáll, ez a két paraméter teljesül, akkor a populáció csak felrobbanhat" - mondta Emiliano Trucchi, a tanulmány társszerzője, az ausztriai Bécsi Egyetem evolúciós biológusa. [Fotókban: A birtoklási sziget király pingvinek].
Szigeten élő
A királypingvinek (Aptenodytes patagonicus) a világ második legnagyobb pingvinek, és az Antarktiszhoz legközelebb eső mérsékelt éghajlatú szigeteken élnek, mint például Dél-Georgia, Tierra del Fuego és a Falkland-szigetek.
De a királypingvinek legnagyobb szaporodási területe a Krozet-szigetek, szigetek sora az Indiai-óceán déli szakaszán.
Nyáron a pingvinek apró lámpáshalak után merülnek el, mintegy 400 kilométerre a szigetcsoporttól, három-öt naponta visszatérnek csibéik etetésére. A lámpáshalak a sarki frontnak nevezett óceáni régióban gyülekeznek, ahol a hideg sarki víz találkozik a melegebb trópusi vízzel, éles hőmérsékleti gradienst hozva létre. Télen a pingvinek az Antarktisz peremén mintegy 621 mérföldre (1000 km) vállalkoznak táplálékot keresni, bár pontosan azt eszik, hogy rejtély - mondta Céline Le Bohec tanulmány társszerzője, a Központ sarki ökológusa Scientifique de Monaco.
Pingvin-tojás csere
Annak megértése érdekében, hogy a röpképtelen madarak miként jutottak el először a Crozet-szigetekre, Le Bohec és munkatársai a pingvinek tenyésztelepeinek peremére lopakodtak, csendesen két-három hetes fiókákat vittek szüleik orra alá, és kicserélték őket hamis tojás.
"Ez nagyon furcsa" - mondta Le Bohec a Live Science-nek. "Ha elég finom és elég gyors, akkor a felnőtt valóban nem veszi észre, mit csinálsz."
A telepen kívül a kutatók megmérték a pingvinek babáinak súlyát, valamint a csőröket, békalábakat és lábakat. Ezután a csapat vett néhány csepp vért a csibéktől, hogy teszteljék a DNS-t. (Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a királyi pingvin telepek alkalmazkodtak ezekhez az emberi behatolásokhoz.)
Migrációs előzmények
A csapat körülbelül 65 000 DNS-részletet elemzett nyolc király pingvinnől. Mivel a bázispárok vagy a DNS-ben levő betűk lassan, de kissé kiszámítható sebességgel mutálódnak az idő múlásával, kiszámítva, hogy a DNS ezen szakaszai közül hány tartalmazza ugyanazt a betűsorozatot, kiderülhet, hogy a populáció milyen régen tágult.
A csoport megállapította, hogy a genetikai régiók többsége nagyon hasonló volt a pingvineknél, ami azt jelzi, hogy nagyon kis kezdeti populációból származnak. Ezenkívül a népesség körülbelül 15 000 évvel ezelőtt kezdett bővülni - közvetlenül az utolsó jégkorszak vége után, és a gleccserek visszahúzódtak a szigetekről.
"Amint rendelkezésre állnak a szaporodási helyek, a lakosság csak az egekbe szöktek" - mondta Trucchi a WordsSideKick.com-nak.
Jövő sivár
Az új modell aláhúzza azokat a körülményeket, amelyekre a pingvineknek szükségük van a boldoguláshoz, ami segíthet a kutatóknak megjósolni, hogy a pingvinek hogyan fognak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.
De a jövő nem tűnik olyan forrónak a foltos madarak számára. A jelenlegi modellek azt jósolják, hogy a nem éghajlatváltozás a sarki frontot dél felé fogja tolni, a pingvinek nyári lámpáshalát a szigetektől távolabb viszi.
Ez megnehezíti a pingvinek életét a szigeteken, mivel nyáron gyakran kell etetniük fiókáikat, és ehhez csak addig tudnak úszni - mondta Le Bohec.
"Ha nem változtatunk emberi viselkedésünkön, azt hiszem, 200 év múlva ez elég csúnya lesz a királypingvinek számára" - mondta Le Bohec.
A tanulmány ma (június 10-én) megjelent a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban.
Copyright 2014 LiveScience, egy TechMediaNetwork vállalat. Minden jog fenntartva. Ez az anyag nem publikálható, sugározható, nem írható át vagy terjeszthető újra.
